E héten kedden nem kevesebbről, a semmiről beszélgettünk, és néztünk meg egy részt a Féreglyukon át című tudományos sorozatból. Bár talán stílusosabb lett volna, ha az üres képernyőt nézzük :).
Jópár elméletet láthattunk, hallhattunk arról, hogy a mindent kitöltő világűr, az nem is annyira üres, nem egy vákuumtér, hanem egy nagyon is forgalmas, lüktető valami, tele mindenféle mindenfelé ható erővel, meg csomó, különféle részecskékkel.
Ezek részecskék hullámokat bocsátanak ki magukból (illetve ők maguk a hullámok, de ebbe most ne menjünk bele), amik találkoznak más részecskék hullámaival és így hatnak egymásra. Apropó...mi is részecskékből vagyunk. Lehet, hogy mi is hatunk egymásra, szó nélkül? Pusztán azért, mert a részecskéink nem bírnak magukkal?
Történt-e már veled olyan, hogy a másik ember kimondta amit gondoltál? Vagy hogy ha rossz kedved van egész nap a munkahelyeden, akkor valahogy a melletted ülő se túl feldobott?
Akárhogy is, leszögezhetjük, olyan hogy semmi nincs :).
Jópár elméletet láthattunk, hallhattunk arról, hogy a mindent kitöltő világűr, az nem is annyira üres, nem egy vákuumtér, hanem egy nagyon is forgalmas, lüktető valami, tele mindenféle mindenfelé ható erővel, meg csomó, különféle részecskékkel.
Ezek részecskék hullámokat bocsátanak ki magukból (illetve ők maguk a hullámok, de ebbe most ne menjünk bele), amik találkoznak más részecskék hullámaival és így hatnak egymásra. Apropó...mi is részecskékből vagyunk. Lehet, hogy mi is hatunk egymásra, szó nélkül? Pusztán azért, mert a részecskéink nem bírnak magukkal?
Történt-e már veled olyan, hogy a másik ember kimondta amit gondoltál? Vagy hogy ha rossz kedved van egész nap a munkahelyeden, akkor valahogy a melletted ülő se túl feldobott?
Akárhogy is, leszögezhetjük, olyan hogy semmi nincs :).
